Misi születése előtt, no meg mielőtt beáll a tél, még rengeteg teendő volt a házban és a ház körül is. Először az udvart próbáltuk szalonképessé tenni, amíg kitart a jó idő. A háromzsáknyi behengerelt fűmag hetekig várta az esőt. Amíg nem bújtak ki a fűszálak, kijelöltem a gyümölcsfák helyét – két alma, két meggy, egy… Tovább »

Anikónak igaza lett. Szerencsére az időjárás is segített, hogy hamar megszűnjenek az áldatlan állapotok. Norbinak még volt egy hét szabadsága. Minden haver és rokon nekünk segített, kőművesek lepték el az udvart. Az augusztusvégi forróságban szögtelenítettük és tűzifának felaprítottuk az építkezési deszkákat, elkészült végig a kerítés (drótból, de „majd egyszer” lesz sövény), a szélezetlen akácdeszka nagykapu… Tovább »

– A soha viszont nem látásra! – kiáltottam teli tüdőből, az erkélyünkről kihajolva, hogy csak úgy visszhangzott a napsugaras, fellobogózott lakótelep. A szemközti korlátokon támaszkodó nénik és bácsik elkerekedett szemmel nézték, ahogy vidáman körbeintegetek. Páran visszaintettek, többségük persze meg se mozdult, csak rosszallóan ingatta a fejét – már megint feltűnősködik valamelyik fiatal lakó. Elégedetten sarkon… Tovább »

Akkor borult ki a bili, amikor egy derűs márciusi napon kiléptem harmadik emeleti lakásunk erkélyére, hogy a sarokba tegyem a legfrissebb termést a másik kettő, már megkeményedett pelenka mellé. Palkó, négyhónapos kisfiam, bent a kiságyban teljes extázisban fejlesztette a finommotorikáját: a keresztben kifeszített csörgősort próbálta hadonászó kis kezével eltalálni. Én kint maradtam, hogy feltöltődjek az… Tovább »

Ma, amikor kezembe vettem a könyvet, és a tartalomjegyzékhez lapoztam, feltűnt, hogy pont 24 fejezetből áll, ahány nap az Advent. Rögtön arra gondoltam, hogy mi lenne, ha minden nap, mintegy ajándékként, közzétennék egy-egy fejezetet, hadd olvassa mindenki, akihez még nem jutott el a könyv. Ám nagyon is el tudom képzelni, milyen, amikor valakinek, pláne egy… Tovább »