Tíz óra lett, mire sikerült elindulnunk. Anna és Zente oviban voltak, úgyhogy egy autóval mentünk, teljesen szabálytalanul, a három fiam hátul, Ilona Emi ölében az anyósülésen. Norbi nem jött, az ágyat nyomta lázasan – illetve hőemelkedéssel, de mint minden férfi, ettől is kikészült – pedig lehet, hogy jót tett volna neki is az erdei levegő…. Tovább »

Hétfőn reggel Marci még aludt, mikor a nagyokat Norbi már elvitte az óvodába. Éjjel sokat nyöszörgött, forgolódott, többször felébredt, teát kért, ami most szerencsére benne maradt. Kilenc körül sírva ébredt. Rögtön láttam rajta, hogy lázas. Piros arca lángolt, haja csapzottan tapadt a homlokára. Kezébe nyomtam a teáját, amit már lent megcsináltam, és meg akartam fogni… Tovább »

Reggel összeszedtem magam, felhívtam a város felénk eső szélén levő családi napközit, amiről nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy oda jártak, szerették. Másnap, szerdán, már mehettünk is a „beszoktatásra”. Ezen elcsodálkoztam, azt hittem várólistára kerülünk, hiszen a legtöbb családi napközi, a tíz-tizenkét fős csoportjaival, zsúfolásig tele van. Kicsit meg is ijedtem, még le sem ülepedett bennem… Tovább »

Az ügyvéd gyönyörű biedermeier bútorokkal, üvegvitrinekkel, perzsaszőnyegekkel berendezett irodájába hárman léptünk be. Norbi tartotta ölében Marcit, hogy én, az „ügyvezető”, zavartalanul tárgyalhassak, aláírhassak. A fiatal ügyvédet nem zavarta, hogy egy gyerek is van velünk – neki pár hónapos volt épp az első babája. Marci amúgy is jó gyerek, gondoltam, jól ellesz. Ahogy Móricka elképzeli… Az… Tovább »

Másnap, miután Norbi munkába menet elvitte a két nagyot oviba, én elpakoltam a konyhát, kisöpörtem, beindítottam a mosást, feltettem főni a levest, és a nappaliban a fasínekből gyorsan összeépítettem egy szuper pályát, hogy Marci tudjon vonatozni, amíg elmélyedek egy kicsit az ingatlanbefektető szakma rejtelmeiben, hogy amint lehet, a gyakorlatban is nekiláthassak a munkának. Az első… Tovább »

Egész februárban kitartott a sarkvidéki hideg. Bár az ovis farsangon már a hónap közepén eltemettük a telet, elégettük a telet jelképező hatalmas deda bábot, amit Emivel közösen gyártottunk, a hideg csak nem akart enyhülni. Az elmúlt hetek élénk társasági élete után még rosszabbul viseltem a bezártságot. Ha nem lett volna a heti két edzés, biztos,… Tovább »

Éjjel leesett a hó, meseszerű fehérségbe borítva a körülvevő erdőket, völgyeket. A világosság miatt korán, de frissen ébredtem. Feltérdeltem az ágyon és percekig bámultam az ablakon át a csodálatos tájat. Eloszlott a köd, és halványan kisütött a nap. Az egybefüggő fehérség miatt mintha tágabb lenne a tér, tiszta a levegő és a gondolatok. Norbi már… Tovább »

Mire kész lett az ebéd, és tálaltam, a négy férfi már a nappali közepén, a leterített szivacson birkózott. Norbi legalul, a többi rajta. Csak többszöri felszólításra hagyták abba a bunyót és mentek el kezet mosni. A hagymalevest még kétszer össze kellett turmixolnom, mire a gyerekek hajlandók voltak megenni. („Fúj, hagyma van benne!”) A spagettiről Misinek… Tovább »

Négy év múlva   ­– Hagyjátok abba! – ordítottam, felfelé irányítva a hangom, hátha jobban meghallják. – Nem bírom tovább. – Ezt már magam elé motyogtam, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon, bele a mosogatólébe. Már félórája megfürödtek, de Marci azóta masíroztatta Misit és Palkót körbe-körbe a szobában, meztelenül, hangos „umm-pa-papapa, umm-pa-papapa” skandálással. Időközönként… Tovább »

A november csípős hideggel, de fényesen, tiszta levegővel érkezett. Egyik nap derűsen, boldog várakozással rendezgettem a babaszobát, Palkó nagyfiúsan segített. Testvéri szeretete jeléül minden játékát behordta a kiságyba, majd miután elmagyaráztam neki, hogy Misi még egy darabig nem fog tudni ezekkel játszani, akkor kidobálta őket, és inkább a ruháit adományozta oda. Én próbáltam türelemmel viselni… Tovább »